Barangolóóó

Rakamaz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati kapuja. A hegyek és az Alföld találkozásánál, az életet jelentő Tisza folyó bal partján terül el, ősidők óta lakott hely.  A megyeszékhelytől, Nyíregyházától 30 km-re lévő települést Tokajtól a Tisza folyó választja el, északnyugatról Tímár, dél-keletről Tiszanagyfalu községek határolják. A Tisza holtágai félkörívben fogják közre a települést.

Rakamaz átmenet a falusi és a városi jelleg között, 5000 fős lakossággal, amelynek nagy része ugyan katolikus, viszont kis számban vannak reformátusok is. Nagy József, a gyülekezet lelkipásztora és egyben a Nyírségi Egyházmegye missziói lelkipásztora szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor idekerült szolgálni Rakamazra: " Megmondom őszintén itt Rakamazon szolgálni új tapasztalat és új élmény volt a korábbi gyülekezetekhez képest. Amikor rövidebb kiesés után visszatértem a Nyírségi Egyházmegyébe, mint missziói lelkipásztor kezdhettem meg itteni szolgálataimat és ehhez a státuszhoz kaptam egy nagyon jó lehetőséget a rakamazi református gyülekezetben. 2009 júliusától végzem itt a szolgálatokat. Nagyon örültem annak, hogy van lehetőségem arra, hogy egy kicsit belekóstoljak az önálló gyülekezeti-lelkipásztori szolgálatba, mert korábban segéd, illetve beosztott lelkészként erre nem volt lehetőségem. Nagy öröm volt az, hogy egy olyan aktív és olyan fejlődő gyülekezetnek lehetek a lelkésze, amelyben tényleg azt lehet látni, amit Pál apostol is mond, hogy ő ültet, a másik apostol társa öntöz, de a növekedést az Isten adja. Jó volt bekapcsolódni egy olyan gyülekezetbe, ahol voltak korábban is Istennek szolgálók és ahol az Isten kezének letapintható, látható jeleit tapasztaljuk, érezzük, észleljük."

Beszélgetésünk elején kiderült, hogy ez a református gyülekezet hivatalosan bejegyezve nincs, hiszen a Tiszanagyfalui Református Egyházközség szórványgyülekezeteként tartják számon. Arra a kérdésre, hogy elindult-e már az a folyamat, az a procedúra, hogy hivatalosan is bejegyezzék a Rakamazi Református Egyházközséget Nagy József azt mondta, hogy a folyamat már akkor elindult, amikor Rakamazon megalakult a gyülekezet. Mégis ez egy nagyon hosszú folyamat, aminek nagyon sok feltétele van, ám azok a feltételek, amelyek a legnagyobb akadályokat jelentették már betöltésre kerültek. " Amióta itt szolgálhatok a gyülekezetben azóta elmondhatom, hogy az utóbbi másfél hónapban a vasárnapi istentiszteletek látogatottsága nem ment a húsz fő alá. Ez azért is örvendetes, mert a nagy hó sem vette el a gyülekezeti tagok kedvét, ez pedig mindenképpen azt mutatja, hogy lelki vágy, lelki igény van arra, hogy itt önálló gyülekezet legyen."

Megtaláltam Tiszteletes úrnak azt a bemutatkozását, amelyet nem sokkal azután írt, hogy elkezdte szolgálatait Rakamazon. Ezekben a következőket írja: " Nem hiszek a véletlenekben, szóval tudom, hogy az engem elküldő Úrnak célja van velem itt, Rakamazon. Azon igyekszem, hogy valóra váljanak az Ő tervei az én életemben és szolgálataim által mások életében is." Nagy érdeklődéssel kérdeztem, hogy vajon sikerült-e megtalálni azokat az okokat, azokat a célokat, amivel az Úr Isten Rakamazra küldte szolgálni: " Folyamatosan benne vagyok a keresésben és a rátalálásban is. Nyilván ez nem egy egyszeri, megtörtént esemény, ami mellé az ember odateheti a pipát. Folyamatosan látok újra és újra felületeket, lehetőségeket a gyülekezetben és azon rakamazi lakosok felé is, akik még nem tartoznak a gyülekezethez. Olyanokat, amelyeket az Úr, mint út elém ad és amelyen úgy érzem, hogy közös erővel a gyülekezet közösségében az Úr Istennek a vezetésével együtt kell járnunk azért, hogy ne a mi terveink váljanak valóra, hanem az Úr Istené a mi életünkben, a mi gyülekezetünkben, a mi városunkban... itt, Rakamazon."

Erről az utolsó, néhány sorról eszembe jutott egy személyes élményem, kérem engedjék meg, hogy elmeséljem. Nem emlékszem pontosan hol, arra sem, hogy mikor történt, de egy református szellemiségű környezetben az egyik középkorú gyeremeket imádkozni hallottam, a következőképpen: " Istenem! Kérlek ne azt add meg, amit kérek Tőled, hanem azt, ami a legjobb nekem!" Mekkora bölcsesség ez egy 10-12 éves gyerektől? Sok idő kell ahhoz, hogy megértsük: a legtöbbször nem az a jó nekünk, amit mi annak gondolunk vagy annak vélünk. Az élet bizony hozhat és hoz is olyan szituációkat, amiket nem vagy csak nagyon nehezen akarunk végig csinálni. Ilyenkor ne adjuk fel, mélyüljünk el önmagunkban és gondolkozzunk el azon vajon milyen célja lehet az Úr Istennek az én életemmel és miért kéri ezt Tőlem. Egyszer rá fogunk jönni a dolgok nyitjára, ki hamarabb, ki később... mert egy biztos: minden az Ő akarata szerint történik!

Köszönöm az együtt eltöltött perceket a Rakamazi Református Gyülekezetnek. Valóban, Isten kezének letapintható, látható jeleit én is tapasztaltam, éreztem, észleltem. Kívánom, hogy az Úr Isten tervei váljanak valóra a gyülekezet életében!